Mi az a piócaterápia és hogyan működik?

A piócák egyfajta parazita életmódot folytató gyűrűsférgek, amelyek évszázadok óta fontos szerepet töltenek be a hagyományos gyógyászatban. A piócaterápia (szaknyelven: hirudoterápia) során ezeket az élőlényeket gyógyító céllal alkalmazzák az emberi testen, különösen sebek, duzzanatok vagy keringési zavarok esetén. A piócák a bőrre helyezve megharapják a felszínt, és olyan természetes anyagokat juttatnak be a szervezetbe, amelyek fokozzák a vérkeringést, megelőzik a véralvadást, valamint elősegítik a szövetek regenerációját.

Ez a módszer nem új keletű: történelmi feljegyzések szerint már Kr.e. 1500 körül is alkalmazták az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában. Akkoriban úgy hitték, hogy a testben lévő „rossz vér” eltávolítása segít a betegségek kezelésében. A piócák vérszívó képessége tökéletesen alkalmas volt erre a célra, így évszázadokon át alkalmazták őket láz, gyulladások, fejfájás és még lelki betegségek kezelésére is.

A modern orvoslásban is helyet kap

A 20–21. század fordulóján, a biotechnológia fejlődésével együtt, a tudomány újra felfedezte a piócákban rejlő lehetőségeket. Napjainkban a hirudoterápiát leggyakrabban plasztikai és rekonstrukciós sebészetben alkalmazzák. Amikor például egy leszakadt ujjat visszavarrnak, vagy egy átültetett bőrfelület keringése veszélyben van, a pióca csodákra képes: helyreállítja a mikrokeringést, lecsökkenti a torlódást és megakadályozza a vérrögképződést.

A pióca nyálában olyan peptidek és fehérjék találhatók, amelyek természetes vérhígítóként, azaz antikoagulánsként működnek. Ezek közül legismertebb a hirudin, amely gátolja a trombin működését – ez az anyag a véralvadás egyik kulcsszereplője. A pióca által kibocsátott anyagok így folyamatos véráramlást biztosítanak a seb körül, ezáltal javítva az oxigénellátást és elősegítve a sebgyógyulást.

Hogyan zajlik egy piócás kezelés?

A gyógyászati célra tenyésztett orvosi piócákat (általában Hirudo verbana) steril környezetben nevelik, és csak egyszer használják őket – vagyis minden pácienshez új, tiszta piócát alkalmaznak.

A piócának három állkapcsa van, és mindegyiken több száz apró fog sorakozik. Amikor a piócát a bőrre helyezik, körkörös mozdulatokkal „megtalálja” a legideálisabb pontot, majd finoman, de biztosan átfúrja a bőrt. Ekkor kezdődik meg a vérszívás és a nyálmirigyek váladékának kibocsátása.

Egy-egy kezelés során a pióca akár 20–120 percig is a testen marad, ez idő alatt pedig 10–15 milliliternyi vért szív ki. Ez csekély mennyiségnek számít, és a test természetes módon képes azt pótolni. A vérveszteség helyett azonban a nyálában található hatóanyagok terápiás értéke az igazi kincs.

A kezelés után a pióca magától leesik, vagy ha szükséges, steril sóoldattal választják le. Ezután a seb néhány órán keresztül tovább vérezhet, ami természetes folyamat, és a méregtelenítés része is lehet.

Kiknek ajánlott a piócaterápia?

A hirudoterápia különösen hasznos lehet azok számára, akik:

• diabéteszes szövődményekkel küzdenek, például fekélyekkel vagy keringési zavarokkal a végtagokban,
• koszorúér-betegségben vagy más szív-érrendszeri problémában szenvednek,
• visszérbetegséggel élnek, amely fájdalommal, feszüléssel és pangással jár,
• műtét után regenerációs problémáik vannak, például bőrátültetés vagy arcplasztika után,
• vagy egyszerűen csak természetes megoldást keresnek a vérkeringés fokozására.

A modern kutatások szerint a piócaterápia csökkentheti a trombózis kockázatát, javíthatja a szöveti oxigénellátást, és gyorsíthatja a regenerációt olyan esetekben, ahol más módszerek már nem elegendőek.

Kiknek NEM ajánlott a piócaterápia?

Bár a módszer hatékony és természetes, nem mindenkinek való. Az alábbi esetekben tilos vagy ellenjavallt a piócák alkalmazása:

• vérszegénység (anémia) esetén, mivel a további vérveszteség veszélyes lehet,
• véralvadási zavarban szenvedők számára (például hemofília),
• érzékeny immunrendszerű, legyengült pácienseknél,
• 18 év alatti gyermekeknél,
• várandós nőknél,
• illetve nyílt fertőzött sebek, lázas állapot, vagy súlyos bőrbetegség esetén.

Minden kezelés előtt orvosi vagy terapeutai konzultáció szükséges, hogy kizárjuk a kockázatokat.